Először is, Boldog Névnapot kívánok Apunak! Kedden volt e jeles nap, de különböző problémák miatt nem tudtam hétfőn frissíteni.

Kedden jó fiú voltam.  Délelőtt felsöpörtem az udvart, mert egy nemtudommilyen fa éppen vedlik, és a virágja elég nagy kuplerájt csinál. Kipucoltam a csatornát, aztán lenyírtam a füvet. Most szép rend van. Művem megcsodálása után elvittem a kutyát sétálni. Persze egy köszönömöt -az elvégzett munkámért cserébe- túl nehéz lenne az ittenieknek kiköhögni. (Miffyvel együtt tervezem valamelyik hétvégén, hogy hova is menjek. Sajna nem volt nagy segítség, semmi okosat nem tudott mondani)

Van két német csaj az angol csoportomban, akik nemrégiben lecsaptak a  magyar-angol, angol-magyar zsebszótáramra. Remekül elszórakoztunk, mikor a magyar szavakat próbálták kimondani. Főleg a gy betű okozott nekik bonyodalmat, félig ty, félig gy volt.

A szobám ablaka sok gond forrása. Nagyobb eső után mindig jól megszívja magát vízzel, és nem lehet az alsó zárat lenyomni. Próbáltam már kicsit megfaragni a keretet és az ablakot, de nem jártam nagy sikerrel. Ugyanez a helyzet a kertkapuval. Hetekig tartott, mire hívtak valakit, aki legyalulta a felesleget, miután az év eleji nagy esőkben megszívta magát a fa vízzel. A javításig lábbal és vállal próbáltam bejutni. Elég bonyolult volt. (Reggelente néha egy csapat lovas üget el a ház előtt. Azt nem tudom, hogy honnan hova tartanak, de könnyen ki lehetne találni a célállomásukat, elég követni a lócitromok nyomát. Mivel annyira nem érdekel a dolog, ettől inkább megkímélem magam)

Valamelyik nap nagyon nem volt szerencsém a busszal. Hatalmasat sprinteltem, hogy elérjem. Beállt a megállóba, de nem nyitotta ki az első ajtót. Kopogtam az ajtón, ahogy mások is, akkor kinyitotta és valamit magyarázott, de gőzöm nincs, hogy mit. Bólintottam, aztán mentem a helyemre. Pár megállóval később leült kettővel mellém egy fekete liba, és nekiállt a buszon sminkelni. Ezzel még nem lett volna bajom, de akkor többször is nagyon csúnyán néztem felé, amikor a bűzös parfümjeit (felhívnám a figyelmet a többesszámra!) magára fújni. Ennyire sötét hogy lehet valaki?

Érdekesen telt a hétfő estém. Az internetem nem akart működni, az okát nem tudom. Folyton ledobált. Próbálkoztam az USB adapterrel, de azzal sem az igazi. Ötletem nincs, mi lehet a gond. Nincs kedvem format c-hez, de úgy látszik, nem marad más. Pedig még friss a vinyó, 1 hónapja raktam rajta rendet.

"Nyugodtan" (a folytonos kapcsolat-szakadás miatt paprikavörös fejjel) ültem a gépnél hétfőn, mikor egyszer csak kiírta az akksi, hogy ideje lenne 220-ra dugni, mert lemerül (akkumulátor üzemideje kb. 20 másodperc). Azt hittem, hogy a táp is bemondta az unalmast, de tévedtem. Nem volt áram az étkezőben. Meg a konyhában. De a kettő közötti folyosón, valamint a lakás többi részében igen. Teddel nézegettük a biztosítékokat, de minden jónak tűnt. Felhívta az építészt, de ő se tudott mit mondani, jobb híján megígérte, hogy reggel kiküld valakit. Addig meg hadd olvadozzon a hűtő.

Pár perccel később kinéztem az ablakon és feltűnt, hogy legalább 3 utcai lámpa nem világít a környéken. Akkor sejtettem, hogy nem nálunk van a hiba. 10 körül felköltöztem a szobámba, bekapcsoltam a tévét és valami rendőrös műsort néztem a Five-on. Egyszer csak tök sötét lett. Első gondolatom az volt, hogy Ted szórakozik, de aztán feltűnt, hogy az utcán sem égnek a lámpák. Fogtam a remek fejlámpámat, lebandukoltam a Gillékhez és segítettem nekik gyertyát keresni. Közben igyekeztem Buffyt is megnyugtatni, aki -gondolom a szomszédban bekapcsolt riasztók miatt- annyira megrémült, hogy a félelmében behúzott farka szinte a nyakát verdeste.

Tetszett, hogy a Park északi része sötétségbe borult. Készítettem is jó pár képet, bár állvány nélkül, 4 másodperces záridővel elég reménytelen volt a dolog. Kár, hogy az 5700-es Fuji esetében a 4 másodperc a maximum, el tudtam volna szórakozni hosszabbal is. (Íme egy éjjel 11-kor készített kép. Akinek nem esne le, hogy mit is lát: autók helyzetjelző-, valamint féklámpái festik pirosra az utat. Egész jó móka volt ilyen képeket készíteni, egészen addig, amíg eszembe nem jutott, hogy a nyitott ablak áramszünet esetén nem egy szerencsés dolog, mivel nincs fűtés. Szerencsére nem hűtöttem le nagyon a szobámat)

Az áram negyed 1-kor tért vissza, valaminek a hangos sípolására ébredtem fel, aztán zuhantam vissza mély álomba.

Kommentek (szerintem egy külön blogbejegyzést össze lehetne hozni belőlük):
Kükim: nem dühöngtem az előző blogbejegyzésem idején, csak felhúztam magam (ismersz, sosem vagyok ideges :)).
Azt hiszem tényleg ideje úgy viszonyulnom másokhoz, ahogy ők hozzám. De anyu természetetét örököltem, mindenkivel igyekszem ugyanolyan segítőkész lenni. Néha nem ártana kicsit önzőnek is lennem.
A takarítást csak akkor vállalom, ha valaki, valahogy megköszöni, mert angoléknál ez nem divat.

Belya: hihetetlen, de nem ájultam el a kommented olvasva. Biztosan azért, mert ültem. És közben nagyon fázott a lábam, de ez egyéni "szoc. problem".
Hihetetlen, milyen blogokra akadsz rá! Vagy a blogolok rád. Mindegy. A lényeg, hogy bőven van mivel lekötnöd magad, ha valami csoda folytán unatkozol.
Az azért túlzás, hogy szeretek blogot írni. Inkább csak időtöltés.
Ide szerintem nem fogsz eljönni, hogy rendre parancsolj, mivel nem tudod a címet. Max akkor tudsz lightos fejmosást adni, ha találkozunk a Stonehenge kirándulás miatt. (Pénzügyi felajánlásokat köszönettel elfogadunk!) Az időjárást elnézve, nem mostanában jutunk el oda, péntekre havas esőt mondanak. Ebből kiindulva vacak hétvége lesz, már megint.

Katicza: szeretjük a hozzászólásaid értelmetlenségi fokát. :)
Képeket majd rakok fel, talán hétvégén elnézek valahova, és akkor csinálok újakat. De ha megint esős idő lesz, akkor maradok a hátsómon, és úgy csinálok, mintha nem lennék itthon, hátha akkor megúszom a kutyázást.

Arizona (döntsd el, o vagy ó?): köszi a rekord hosszúságú kommentet.
Biztos vagy abban, hogy évek múlva vissza akarom olvasni a londoni életemet? Mérget ne vegyél rá. De aztán ki tudja.

Anyu: én még nem lettem annyira Anglia-függő, mint Ti! :)

Szako: azon tűnődöm, miért csak akkor "támadnak" be ennyien, mikor éppen a rossz kedvemnek adok hangot? Lehet, hogy minden héten be kellene ikatnom egy "senkinemfoglalkozikvelem" napot? :)

Melinda: köszönöm a bíztatást!
Négyszer elolvastam, hogy kinek a kijén keresztül jutottál el hozzám, de végül feladtam, és visszafelé kezdtem el haladni. Úgy egyszerűbb volt.

Judit: micsoda megtiszteltetés, hogy Te is írsz nekem!
Nem gondoltam volna, hogy olyan hamar odaér a képeslap. Pénteken délben adtam fel. A legelső innen küldött levél napokig utazott. Akkor hétfőn postáztam, pénteken ért Magyarországra. Az angol postások nem lazsálnak.
Annyira még nem vagyok elvetemült, hogy hagymás-gombás kaját egyek. Szóval ezektől kíméljetek meg. A csípőset le tudom gyűrni, ha van mellette egy kancsó hideg víz.

Anyu (újra): meddig fogalmaztad a kommented? Hihetetlenül bonyolult lett. De tetszett!