Elérkezett az utolsó londoni napom (és a keddi második bejegyzésem, előzőt lásd lejjebb). Megtörtént az utolsó Buffy-sétám, utolsó Buffy, , Miffie, Gingie etetésem, vacsorám.

Így visszagondolva hamar elrepült az a 9 hónap, amit itt töltöttem. Vegyes érzelmekkel megyek haza, és vegyes érzelmek kavarognak bennem az angliai tartózkodásomról. Láttam sok szép dolgot, helyet, meg néhány kevésbé szebbet. De összességében jól éreztem magam Londonban.

Hogy miket láttam? Azt szinte lehetetlen felsorolni. A híres londoni látnivalók nagy részét meglátogattam, ki is fizettem egy vagyont a belépőkre. Jártam Oxfordban, Edinburgh-ban, Inverness-ben, Salisbury-ben… Azt hiszem nincs okom panaszra. Persze sok hely van még, ahova nem jutottam el, de talán egyszer alkalmam lesz arra, hogy bepótoljam.

Az itteni életem lezárásaként jöjjön egy Illés dal, Londonról.

Bye, bye, London, don, don, don! Good-bye!