London

Elérkezett az utolsó londoni napom (és a keddi második bejegyzésem, előzőt lásd lejjebb). Megtörtént az utolsó Buffy-sétám, utolsó Buffy, , Miffie, Gingie etetésem, vacsorám.

Így visszagondolva hamar elrepült az a 9 hónap, amit itt töltöttem. Vegyes érzelmekkel megyek haza, és vegyes érzelmek kavarognak bennem az angliai tartózkodásomról. Láttam sok szép dolgot, helyet, meg néhány kevésbé szebbet. De összességében jól éreztem magam Londonban.

Hogy miket láttam? Azt szinte lehetetlen felsorolni. A híres londoni látnivalók nagy részét meglátogattam, ki is fizettem egy vagyont a belépőkre. Jártam Oxfordban, Edinburgh-ban, Inverness-ben, Salisbury-ben… Azt hiszem nincs okom panaszra. Persze sok hely van még, ahova nem jutottam el, de talán egyszer alkalmam lesz arra, hogy bepótoljam.

Az itteni életem lezárásaként jöjjön egy Illés dal, Londonról.

Bye, bye, London, don, don, don! Good-bye!

Újabb fárasztó hétvégén vagyok túl. Szombaton meglátogattam Nessie-t, de ő nem akart velem találkozni. Pedig sok áldozatot meghoztam, hogy odáig eljussak. Az egész történet kedden kezdődött, amikor Liliana írt egy e-mailt, és elmondta, hogy Gillék Devonba mennek szerdán. Kiderült, hogy ők valamiért nem tudták, hogy hétvégén Skóciába megyek megint, így beszerveztek maguknak valamilyen programot. Kissé ideges volt mindenki, főleg én, mivel elég sok pénzem állt az utazásban, ráadásul én meg vagyok győződve, hogy említettem Gillnek ezt a kirándulást. De végül megoldódott a dolog, James fiuk idejött 2 éjszakára, én pedig mehettem egy hosszú busztúrára. (Útközben fényképeztem a skót tájat. Nagyon szép volt!)