A szombatot már elmeséltem, következzen a vasárnap, ami az előző napihoz hasonlóan jó és egyben nagyon fárasztó is volt. (A Seven Sisters - hét nagy, fehér szikla - felé menet készítettem ezt a képet a virágról. Képes voltam a világos nadrágomban letérdelni)

A hét utolsó napján kicsivel többet alhattam, mint szombaton, de most sem vittem túlzásba. Főleg azért, mert éjjel 1-ig térképeket, menetrendet mentettem a telefonomra, valamint látnivalókat kerestem. Az ébresztő fél 7 körül volt, a szombathoz képest nehezebben keltem fel. Nem csoda, nagyon kész voltam. Belyával ¾ 9-re beszéltük meg a találkozót, percre pontosan ott voltam, aminek egyáltalán nem örült. Ha 5 perccel hamarabb odaérek, akkor a korábbi vonattal is tudtunk volna menni. Így várakoztunk fél órát, körülnéztünk a Victoria Station emeletén. (Ilyen ég fogadott minket Seafordban)

Ameddig tudtunk, elmentünk, de vissza kellett fordulnunk, mert egy folyó akadályozta továbbhaladásunkat a Seven Sisters felé (balra láthatók a fehér sziklák). Még hegymászás közben elszáguldott mellettünk egy jó 60 éves mami nagy túrazsákkal, csak úgy porzott utána a föld. Mi meg csak szenvedtünk, és vonszoltuk magunkat. Ami persze a szombati túrának is köszönhető. Érdekes módon többet nem is láttuk azt a nénit. Lehet, hogy átrepült a folyón is? (Egy nyúlfi látható jobbra. Szép lakása van, rálátással a Seven Sisters-re)

Miután kigyönyörködtük magunkat, visszaindultunk, hogy elérjük a félóránként járó tök üres vonatot (hajrá ütemes menetrend!). 10 perccel az indulása előtt értünk oda. Séta közben majdnem lábamat törtem, mikor a Belya csigát kiáltott, én meg azt hittem, hogy azt látta a lábam közelében. Nem akartam eltaposni. Visszatérve a vonatra, az elvitt minket Brightonig, egy nagyon normális kallerral. Folyton mosolygott, elmagyarázta nekünk, hogyan kell Brightonból hazamenni, mivel a jegyünk Seafordig szólt. Én még mindig nem értem, miért volt érvényes, de a lényeg, hogy semmi pótdíjat, kiegészítést nem kellett fizetni. Mávnál meg… Jobb nem is beszélni róla. (A tehenek békésen megosztoztak a területen a bárányokkal. Meg a kisbarikkal, amiket ügyesen legidáztam. Nem tudom, miért. De a Főőstermelő kijavított :))

Brightonban kezdett kicsit tisztulni az idő, de azért meg kellett állni egy kapualj alatt, hogy megvárjuk, amíg eláll az eső. Utána meg a napszemüveget kellett elővennünk. Belya alig várta, hogy a játékterem felé vegyük az irányt. Nem gondoltam, hogy ennyire függő a lány, győztem elcibálni a gépektől. Úgy gondolta, hogyha megnéz egy Brainiac-et a Discovery Channel-ön, akkor rögtön tudni fogja, hogyan kell kicselezni az automatákat. Hát nem tudta. Jó fiú voltam, és nem hagytam, hogy minden pénzét eljátssza. Végigmentünk a mólón, megnéztük, mire nem fogjuk magunkat befizetni a vidámparkban, aztán visszaindultunk a házak közé. Közben láttunk 3 kölyköt, akiknek a szellemi képességeit erősen kétségbe vontuk. Ugyanis a jéghideg, hullámzó tengerben voltak. Hogy nem fagyott le nekik?! (A kölykök jobbra láthatók. A bal oldali képen a vidámpark egy részletét láthatjátok)

Megkerestük a Royal Paviliont is (balra), ami egy virágoskert volt, érdekes stílusú épületekkel. Közben nagyon megéheztem, és nekiálltam azt a valamit enni, amit a Morrisons-ban vettem. Belya is megkóstolta, szigorúan mazsola nélkül. Utána meg csak szenvedtünk, mert a fogunkra, szájpadlásunkra ragadt. Lehet, hogy meg kellett volna sütni? Majd megnézem a leírását.

A Pavilion után céltalanul bolyongtunk, mivel a vonatunkat pont lekéstük. Így kerültünk el egy 900 éves templomhoz. Abban és a környező kis házakban gyönyörködtünk, sétálgattunk, aztán a vasútállomás felé vettük az útirányt. A vonatunk tiszta, kényelmes és pontos volt. Bár kicsit elgondolkodtunk a Belyával, mikor valahol megálltunk, majd elkezdtünk visszafelé menni. Azt hittem, Brightonig meg sem állunk, de végül rájöttünk, hogy csak elnéztünk valahova, majd valószínűleg egy másik vágányra átraktak, amin Londonig folytattuk az utat. Belya nem jött velem Victoriaig, jó 10 percet egyedül kellett töltenem. Alig vártam, hogy hazaérjek, olyan fáradt voltam, ráadásul az eső is elkezdett esni. De jó nap volt! (Balra a seafordi, jobbra a brightoni templom látható)

Kommentek:
Kükim: köszi a dícséretet a képekkel kapcsolatban!

Belya: ne türelmetlenkedj, itt a vasárnapod!