Megvolt az utolsó angol óránk pénteken. Így visszagondolva elég hamar elment az idei félév is. Rohan az idő. Most olvastam Katicza blogját; remélem nem lesznek miatta agyalós gondolataim. Ő nagyon belemélyedt a világ dolgairól való elmélkedésbe. Visszatérve az angolra, viszonylag sokan voltunk a szünetig. Utána páran elhúztak az egyik tanárral meginni valamit. Nagyon nem is bántam, de így is 9-en maradtunk a második félidőre. Megint egyke fiú voltam. Gareth azon gondolkodott, hogyan osszon fel minket 4 csoportra. Ekkor megkértem, hogy ha lehetséges, engem egy lány mellé rakjon...
Óra után hazamentem, megsétáltattam a kutyát, aztán neteztem picit és próbáltam magam rávenni, hogy összepakoljak, és elinduljak a „social eveningre”. A címet nem írtam fel, csak egy térképet vágtam zsebre. Elég nehezen találtam meg a The Print Works nevű helyet, össze-vissza járkáltam a környéken. Végül eszembe jutott, hogy egy pincében van, úgy már egyből rábukkantam. Egész hangulatos hely volt, csak a székek voltak elég vacakok. Az enyém például egy nagy szivacsdarabot elhagyott, amikor arrébb raktam. A lényeg, hogy most legalább 12-en voltunk, és jól éreztük magunkat. Én szokás szerint vizet ittam, többiek alkoholizáltak. Készült pár érdekes kép, néhányan érdekes pofákat tudnak vágni. Ebben a legjobb a tanárunk. Úgy 11 tájban indultam haza, először az Angelig mentem, onnan meg a szokásos 274-es buszommal utaztam. Nem szeretek éjjel járkálni a városban. (A képen a brazil csoporttársunk bal lábán található tetoválás látható. Van még egy a derekánál, meg a jobb karján is. Azok már nem ilyen félelmetesek)
Szombaton Belyával MSN-en egy kis városnézést beszéltünk meg. Elnéztünk a Kings Cross és St. Pancras állomáshoz. Nem is tudtam, hogy ilyen nagy és ilyen szép. Készítettem pár fotót róla, csak sajnos az állványzat belerondított a képbe. Megkerestük a 9 ¾-es vágányt, de nem találkoztunk ott Harry Potterrel. Pedig próbáltuk a csomagszállító kocsival átjutni a túloldalra. Lehet, hogy nem voltunk elég elszántak. Vagy azért nem sikerült átmenni, mert a Belya nem hitt az egészben. Még egy harmadik lehetőség is van: buldózer hiánya. (St. Pancras pályaudvar kívülről)
Mivel viszonylag jó idő, úgy döntöttünk Belyával, hogy elmegyünk a Tower-hez, mivel ott még nem vagyok lefényképezve. Na nem mintha máshol le lennék. A lényeg, hogy készült ott rólam pár kép, 1-2 viszonylag elfogadhatóan sikerült, a többi megy a kukába. Hol a nyelvem dugtam ki (lehet, hogy inkább szőlőzsírt kellene használnom, meg innom, hogy ne száradjak ki…), hol meg hülye képet vágok. Fényképezés során ez a gyakoribb. A Tower környékén sétáltunk, nézelődtünk, útbaigazítottunk egy magyar lányt azzal kapcsolatban, hogy hol tud jegyet venni. Hihetetlen, de ő nem ismerte fel Belyát. Biztos nem olvassa a blogját. Vele folyton a sok turistát szidtuk, akik miatt nem lehetett jó képeket csinálni, mert állandóan belesétálnak a képbe. (Tower-híd)
A híd mellett van egy kikötő, oda benéztünk, csináltunk pár képet a vitorlásokról, aztán mentünk is tovább, hogy eljussunk a „Trafira”. A buszra váró tömeget meglátva rájöttünk, hogy meg kellene keresnünk az előző buszmegállót. Elég sokáig tartott, de végül sikerült. Aztán csak vártunk, vártunk és vártunk, mert nem akart a busz jönni. Nagy nehezen megérkezett, mi pedig gyorsan felugrottunk rá, a Towerhez érve pedig örültünk, hogy nekünk jó helyünk van. Még az emeleten is álltak az utasok, pedig ott tilos. Viszont annyira mi sem lehettünk elégedettek a helyünkkel, mert kint volt vagy 20 fok (25, ha nem fújt a szél), mégis úgy fűtöttek a buszon, mintha a hó esne. Elég kellemetlen volt a fűtőtest mellett ülni. (A buszmegálló keresése közben láttuk ezt az érdekes falat. Ötletem nincs, mi történhetett ott. Aranylövedékek záporoztak talán?)
Ráadásul terelőúton mentünk a busszal, ahol dugóba keveredtünk. Alig vártam, hogy leszálljunk. A Trafalgar Square-nél el is hagytuk a buszunkat, és betámadtuk az oroszlánokat. Megint a sok turistától nem tudtunk jó képeket készíteni, de végül azért csak sikerült. Nem éreztem magam biztonságban az oroszlán hátsóján ülve. Igazán kifeszíthetnének hálót a szobor alá, hogy megfogja a leeső turistákat.
Trafiról a Piccadilly Circus-t (bal oldali fotón) vettük célba, készítettünk
pár képet, majd azon gondolkodtunk, hogyan tovább. Arra jutottam, hogy a Big Ben környékét kellene még megnézni. Lefotóztam a Parliamentet, az órát, Westminster Abbey-t, ahol láttam egy olyan kamerát, amit szívesen megvettem volna apunak. Egy nagy táskával járt a pasi, tele objektívekkel. Gondolom nem 4 megában fényképezett. (Táskája jobbra látható)
Balra: Parliament. Félelmetes kordonnal volt az egész környék körbevéve. Talán még egy teherautót is megállítana, elég masszívnak tűnt. Sajnos nehéz volt úgy fotókat készíteni a környéken, hogy ne lógjanak bele a fényképbe. De azért többé-kevésbé sikerült megoldani.
Jobbra: St. Margaret's Church-ön látható napóra. Rosszul volt beállítva, a téli időt mutatta (egy órás késésben volt). Valaki beállíthatná.
Mivel már későre járt az idő, mindketten hazafelé vettük az irányt, mert kutya és macskaetetés várt rám. Még gyorsan befutottam egy Woolworth-be, hogy zseblámpát és konzervernyitót vegyek a Belyának (0,48-0,49 fontért volt az utóbbi), de mivel addig gondolkodott, meg hezitált a lány a dolgon, elvitték az összeset. Így várhat az újabb adagra, ha kapnak valamikor mostanában. „Otthon” szokás szerint az ablak előtt kiabált egy madár. Szegény Miffie tiszta stresszben van miatta (miattuk?), mert szó szerint megtámadja a madár, ha a macska kint van. Néha a bokor alatt várja, hogy elmúljon a veszély, és előbújhasson. Ha valaki ornitológus, akkor árulja már el nekem, hogy milyen madárral van dolgunk! Kép csatolva (legelső kép a mai bejegyzésben). Szombat este sikerült valamennyire megszerkesztenem a kirándulás, valamint a péntek éjszaka fotóit. Szeretem ezt a memóriakártyás dolgot. Csomót lehet fényképezni, és nem pazarlom a filmet. Max az akkukat, de azok meg újratölthetőek. (Balra a Big Ben látható. Igyekeztem felvenni az 5 órai harangozását, de sajnos az autók zaja elnyomta a nagyját. Na meg a mellettem ülő belebeszélése. :) Jobb oldali képen a Westminster Abbey-t örökítettem meg, a Victoria Station felől)
Kommentek:
Belya: bizony, szép képek a kajásak. Mindegyiket én fotóztam! :p
Hugi: a mozarellás izék Greenwich-ben voltak. Ha fizeted a hajójegyet, veszek neked és hazaviszem. :)
Anyu: néha lusta vagyok blogot frissíteni. De a heti 3 bejegyzés azért megvan, nem vesztem még el.
Kükim: nemsokára otthon vagyok, már csak 2,5. Az elrepül. Gondolom.
pár képet, majd azon gondolkodtunk, hogyan tovább. Arra jutottam, hogy a Big Ben környékét kellene még megnézni. Lefotóztam a Parliamentet, az órát, Westminster Abbey-t, ahol láttam egy olyan kamerát, amit szívesen megvettem volna apunak. Egy nagy táskával járt a pasi, tele objektívekkel. Gondolom nem 4 megában fényképezett. (Táskája jobbra látható)
Balra: Parliament. Félelmetes kordonnal volt az egész környék körbevéve. Talán még egy teherautót is megállítana, elég masszívnak tűnt. Sajnos nehéz volt úgy fotókat készíteni a környéken, hogy ne lógjanak bele a fényképbe. De azért többé-kevésbé sikerült megoldani.
Mivel már későre járt az idő, mindketten hazafelé vettük az irányt, mert kutya és macskaetetés várt rám. Még gyorsan befutottam egy Woolworth-be, hogy zseblámpát és konzervernyitót vegyek a Belyának (0,48-0,49 fontért volt az utóbbi), de mivel addig gondolkodott, meg hezitált a lány a dolgon, elvitték az összeset. Így várhat az újabb adagra, ha kapnak valamikor mostanában. „Otthon” szokás szerint az ablak előtt kiabált egy madár. Szegény Miffie tiszta stresszben van miatta (miattuk?), mert szó szerint megtámadja a madár, ha a macska kint van. Néha a bokor alatt várja, hogy elmúljon a veszély, és előbújhasson. Ha valaki ornitológus, akkor árulja már el nekem, hogy milyen madárral van dolgunk! Kép csatolva (legelső kép a mai bejegyzésben). Szombat este sikerült valamennyire megszerkesztenem a kirándulás, valamint a péntek éjszaka fotóit. Szeretem ezt a memóriakártyás dolgot. Csomót lehet fényképezni, és nem pazarlom a filmet. Max az akkukat, de azok meg újratölthetőek. (Balra a Big Ben látható. Igyekeztem felvenni az 5 órai harangozását, de sajnos az autók zaja elnyomta a nagyját. Na meg a mellettem ülő belebeszélése. :) Jobb oldali képen a Westminster Abbey-t örökítettem meg, a Victoria Station felől)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
katicza · http://katicza.blogter.hu 2008.05.26. 02:27:38