Fájó nyakkal, és fejjel ébredtem 7 óra körül. Nem szeretem ezt az ágyat. Ráadásul kedd délután gondoltam kitakarítom, kiporszívózom, ágyneműt mosok. Ahogy leszedtem a matracot, mit találok? Törött kereszttartó lécet. Tuti, hogy nem nálam törött el, mert valaki ragasztószalaggal megpróbálta valamennyire megszervízelni. Nekiállnék fúrni-faragni, csavarozni, ha lennének eszközök. De persze szinte semmi nincs, néhány túlméretes csavaron kívül.

Röviden beszámolok a pénteki "social eveningről". Meg talán a vasárnapról is, túl sok minden nem történt ezeken a napokon.

Pénteken Andival az Angelnél találkoztunk. Először fél 8-ra volt megbeszélve a tali, aztán a délután folyamán MSN-en szólt, hogy késik negyed órát. Én percre pontosan ott voltam (hála egy kis rohanásnak a buszra, és a buszról), aztán csak vártam. Gondoltam, ha nyolcig nem jön, ráüzenek. Nem jött. Utána negyed 9-ig adtam neki határidőt, de szerencsére hamarosan befutott, így megúsztam a mobil használatát. A buszmegállóban állt egy busz, az pont a White Swan felé tartott, úgyhogy fel is pattantunk rá. A bárba bejutni szokás szerint nem volt egyszerű, az ajtónállók megvizsgálták a táskákat. De csak úgy kutyafuttában. Sok értelme van az ilyen vizsgálatnak. Simán be tudtam volna vinni egy bicskát is.

A maximális létszámunk 11 fő volt, 2 nem egészen hozzánk tartozó emberrel együtt. Az egyik valamelyik csoporttársam barátnője, a másik pedig az egyszem fekete csajnak a fehér pasija. :) Ittunk (én természetesen ásványvízet), beszélgettünk, egész jól elvoltunk. Aztán 11 körül szóltak, hogy le kellene menni a földszintre, mert az emeletet bezárják. Ez tavaly összel egy órával később történt. Leköltöztünk, aztán Andival 3/4 12-kor leléptünk, mert másnap reggel találkánk volt a Paddington pályaudvaron, mivel Windsorba mentünk. De erről majd egy másik bejegyzésben.

Vasárnap Juliaval találkoztam, aki az előző félévben volt angolon csoporttársam, de túl sokat kellett utaznia minden nap a suliig, úgyhogy iskolát váltott. Rosszul döntött, egyik tanára rosszabb, mint a másik, diákokkal nem foglalkoznak, ráadásul még többet is kell fizetnie. A South Kensington metróállomásra volt megbeszélve a talink, de írt negyed órával előtte, hogy késik 30-40 percet, mivel a vonala le van zárva, így busszal kell jönnie. Majd' 50 percig vártam rá, közben felfedeztem a környéket, láttam 4-5 Ferrarit. Nagy nehezen befutott Julia is, de előtte még útbaigazítottam egy pasit, aki a Science Museumot kereste. Lehet, hogy útközben meggondolta magát, mert nem sokkal később a Natural History Museumban láttuk viszont. (A kettő egymás mellett van.)

A kultúrának 2-3 órát adtunk, majd elvonultunk egy Tesco Expressbe, vettünk egy kis kaját, aztán az 1 fontos fahéjas csigánkat megettük a 140,000 fontos Lamborghiniket áruló üzlet előtt. Aztán jöttem is haza, nem akartam a kutyát-macskát sokáig egyedül hagyni. Így is majd' 7 óra volt, mire megvacsiztattam a Buffyt, mivel elfelejtettem neki a húst megfőzni, anélkül meg nem hiszem, hogy megette volna a tápját. (Egy mozgó, hangot adó T-Rex modell a Természettudományi Múzeumból)

Kommentek:
Anyu: angol tudásodon még csiszolni kellene. A papucs angolul slippers. Ami Te írtál, (sleepers) az alvót jelent. :)
Nem tudom, a Juliaval mikor futok össze megint, próbálom rábeszélni, hogy jöjjön vissza a mi sulinkba, de szerintem nem fog összejönni.

Belya: szerintem az angoloknál mindenhol nárcisz-tenger van. De jól néz ki ez a sárgaság. Főleg akkor lesz majd nagyon szép (szerintem), ha a fák kizöldellnek.