Bonyolult nyelv ez az angol. :) Pár hete vacsi után próbáltam rendet tenni, mikor megláttam az asztalon Gill és Ted poharát. Megkérdeztem Gillt, hogy kellenek-e még, vagy elmosogathatom őket. A kérdés a következő volt: do you need your glasses? Gill furán nézett rám, én meg gondolom vissza rá, hogy mit nem ért a kérdésen. Aztán rájött, miről beszélek. A problémát az okozta, hogy az angol nyelvben a pohár többes száma ugyanaz, mint a szemüveg, azaz glasses. Egy másik nyelvvel kapcsolatos dolog pár napja történt. Buffyt sétáltattam, mikor egy pasi menet közben kérdezett, meg mondott pár dolgot a kutyával kapcsolatban, és mikor ment tovább, még egy "bless you"-t mondott. Elgondolkodtam, hogy ezt miért mondta, nem is tüsszentettem, aztán beugrott, hogy ez valami olyasmit is jelent, mint Isten áldja.

Ennyi bevezető után rátérek a vasárnapomra. A múlt hetire. Előbb-utóbb csak behozom a lemaradásomat a blogon.

Tehát egy hete Andival elmentem a St. James Parkba, majd onnan a Green Parkba, ami pont mellette van. Az idő kegyes volt hozzánk, ragyogó napsütés volt... úgy 30 percig, aztán megint gyülekeztek a felhők. Ahogy elment a nap, úgy lett egyre hűvösebb. Ráadásul a szél is folyton fújt; szerencsére a télikabátomat vittem magammal. Szokás szerint mókusok rohangáltak mindenféle: a virágok között, fákról le, fákra fel... (Egy "nyugalmi állapotban" lévő mókus. Elég nehéz őket lefényképezni az állandó futkosásuk miatt)

A tó környéke (mint mindig) tele volt madarakkal. A leghangosabbak természetesen a sirályok voltak. Egyre jobban ingerel a kiabálásuk. Viszonylag hamar otthagytuk őket, inkább elmentünk nárciszokat és lovakat nézni. Na meg galambokat, amik mindenhol ott vannak. Itt még a budapestihez hasonló, Kükivel látott galamb-dugit nem láttam tőlük. Az angol galambok biztos szemérmesek. :) (Nárcisz-tenger a St. James Parkban. Szerencsés pillanatban sikerült lefényképeznem, egy bámészkodó sem sétált bele a képbe)

Ezt követően visszafordultunk és a Buckingham Palotához mentünk. Az előtte lévő tér tele volt turistákkal. Nem szeretem őket, nem hagyják az embert nyugodtan fotózni, mindig belemásznak a képbe, ráadásul néha lépni sem lehet tőlük. Onnan is gyorsan elléptünk, és inkább a Green Parkba mentünk be. Ott még sosem jártam, de szerintem semmit nem vesztettem, nem egy nagy eresztés. Természetesen itt is egymás hegyén-hátán nárciszok nőttek. Már kezdem unni őket. Valahol a park közepén volt egy emlékmű, a kanadai katonák emlékére, akik Angliában harcoltak a II. Világháborúban. Ezen kívül más látnivaló nem nagyon volt. Leszámítva két lányt, akik Hegylakónak képzelték magukat, és vívtak fekete, műanyag bottal. Érdekes látványt nyújtottak. (Bal oldalon az emlékmű látható, a jobb oldalon meg egy lovas emberke. Nem tudom, hogy ő ki volt, mi volt)

A kirándulásunk befejezéseként megnéztük a Wellington Arch-ot, és 2,40-ért felmentünk a tetejére, hogy onnan is körülnézzünk. Az idő nem volt túl jó, de azért így is élveztük a kilátást. Csak lerepült a fejünk, annyira fújt a szél, meg egyre jobban felhősödött. Szerencsém volt, akkor kezdett el esni, mikor már hazafelé tartottam a busszal. (Wellington Arch, a Buckingham Palota mellett)