Szerda reggel sikerült lekésnem a buszt, szokás szerint az orrom előtt ment el, de szerencsére pár perc múlva jött is egy másik. Délután meg egy rég látott sofőrrel utaztam. Még talán tavaly emlegettem. Ma is mindenkihez volt egy jó szava, mindenkire mosolygott, megköszönte, amikor az Oystert az olvasóhoz érintették, integetett ismerőseinek. (Ma 3 kajás képet kaptok, Greenwich-ben készültek vasárnap. Sok-sok finomságot láttunk, aranyáron)Következzen egy negatívum egy csoporttársamról. Nem tudom, pontosan honnan származik, de francia az anyanyelve. IQ-ban ő is a többi franciául beszélő értelmi szintjéhez hasonló. A gépteremben 2 ismerősével kiabálva "beszélgetett", egyikkel telefonon, másikkal élőben, aztán nekiállt a szörnyű hangján valamit angolul énekelni... Feladtam és elmenekültem. Másik nap meg feltrappol a lépcsőn, mint egy tehén, fülében a fülesek voltak, elkiáltotta magát a termünkbe érve, hogy "hello többiek", miközben mi csendben dolgoztunk a kiadott feladatokon, aztán leült, elővette a dezodort, és fél méterre tőlem befújta magát. Tüntetőleg kinyitottam az ablakot, de agyáig nem jutott el, hogy ilyet nem kellett volna csinálnia. Legfőképp nem sikitoznia, miközben fújta magára a légyírtót. Csütörtökön is kitett magáért az az IQ mentes övezet. Megkaptuk Gareth-től a feladatokat, csöndben dolgozunk rajta, aztán egyszer csak meghalljuk a patadobogást a lépcsőkön. Éreztem, hogy ő jön fel. Becsörtet a terembe, szó szerint elkiáltja magát, hogy "good morning Gareth", és le se sz.rja, hogy rajta kívül mások is vannak a teremben, akik dolgoznának. Szerencsére 5 perc után úgy döntött, hogy inkább lelép.
Idáig jutottam szerdán. Aztán elfelejtettem a képeket, meg a blogot feltölteni. Így még írok hozzá kicsit, és kaptok egy "szercsüti" bejegyzést.
Egyre nehezebb Gingie-nek beadni az esti gyógyszerét: 3 félét 4 darabban. Pedig mindent megteszünk, hogy ne legyen rossz neki, "szegény" garnélába csempészve kapja meg. Miffie oda meg vissza van érte, Buffy sem sokat gondolkodik, hogy megegye-e a garnélába csempészett tablettáját. Rossz élete van ezekenek az állatoknak.
Gingie-t csütörtökön kiengedte a takarító néni. Egész délután hívtam, de nem akart előjönni a macska. Végül 5 körül Miffie meghallotta a kerítés felől a zajt, így tudtam, hogy Ginger jön. Akkor megnyugodtam, hogy nem veszett el.Pénteken tartjuk az utolsó angol óránkat. :( Hiányozni fog a Gareth, meg a csoport jó néhány tagja. Kivéve aki nem, mert ilyenből is van 1-2. Lesz egy social evening is, remélem minél többen eljönnek és jól fogjuk érezni magunkat!
Kommentek:
Belya: igyekszem tökéletes bejegyzéseket összehozni.
Anyu: készítsd a sütőt, nemsokára megyek!
Arizona: köszi a dícséretet a képekkel kapcsolatban!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Belya · http://engebea.blog.com 2008.05.23. 11:49:31
Hugi 2008.05.23. 12:31:35
Jól néznek ki azok a körte formájú mozzarellás "izék". Nem hozol belőle?? :)
Jó hétvégét!
Anyu 2008.05.23. 16:50:10
Küki 2008.05.25. 01:20:43
Látom ott is legalább olyan hátrányos helyzetben vannak a cicák, mint az Én Tigrisem. :)
Régen kommenteltem.
Egyrészt mert mindenki elmondott mindent helyettem, másrészt mert blogon kívűl is megbeszélünk mindent.. :)
A lényeg, hogy hiányzol! Siess haza Hozzám!
Kükid