Péntek reggel kicsit kifutottam az időből, de szerencsére nem késtem sokat angolról. Megint hatalmas tömeg volt a suliban, hatan voltunk, plusz Gareth. Bevezetésként Angliával ismerkedtünk, keresztrejtvény formájában, aztán egy kis okosodás következett, majd megint egy kis játékos tanulás. Ma is nagyon nemzetköziek voltunk: Dánia, Japán, Németország, Szenegál, Szlovákia és Magyarország volt jelen. Na meg Harry Penzance aka. Mrs Spook aka. Gareth. Őrült egy fickó, de mindenki bírja. (Greenwich-i parkrészlet. Ilyen kis ösvényeken is lehetett csatangolni. Nekem tetszett)
Azt hiszem az eddigi legvadabb buszsofőrt fogtam ki péntek délután. Úgy ment, mint egy eszelős, győztem kapaszkodni, pedig ültem. Ráadásul sütött a nap, ennek ellenére ment az ablaktörlője. Már majd' megőrültem attól a nyikorgó hangtól, amit adott. Neki ennyire nem tűnt fel? Vagy ennyire nem érdekelte a dolog? (Buddha szobor a Victoria & Albert múzeumból)
Igazság szerint az utasokat sem kell félteni. Kiabáló, síró kölykök (párszor eljátszottam a likvidálásuk gondolatával), mögöttem hangosan csámcsogó banya, vagy olyan utas, aki csak úgy árasztja magából a cigiszagot. Ma utóbbit fogtam ki. Már azon gondolkodtam, hogy vajon nem dohányzik-e titokban, annyira szagos volt. (A Victoria & Albert Museum belső parkrészlete. A képen sajnos nem lászik, de az épület előtt egy kis szőkőkút is volt)
Az angol időjárás-előrejelzés sincs a helyzet magaslatán. Pénteken reggel megnéztem a 24 órásat. Az egész délelőttre esőt írt. Ehhez képest végig sütött a nap, dél körül kezdtek el a felhők gyülekezni és 1-kor nekiállt esni, jégeső és eső. Persze akkor, mikor vége lett az angolnak és indultunk volna haza.
Kommentek:
Anyu: köszi a képdícséretet!
Belya: Miffynek tényleg olyan puha a szőre, mint amilyennek a képeken látszik. De nem biztos, hogy hagyná magát ellopni, remekül elvan itt a Buffyval.
Melinda: még nem tudom, mikor megyek pontosan haza Kükihez, úgy tervezem, hogy június elején. Majd beszélek a következő au-pairrel, hogy ő mikor akar jönni. Addig is olvasd szorgalmasan a művemet. Köszi! :)
Igazság szerint az utasokat sem kell félteni. Kiabáló, síró kölykök (párszor eljátszottam a likvidálásuk gondolatával), mögöttem hangosan csámcsogó banya, vagy olyan utas, aki csak úgy árasztja magából a cigiszagot. Ma utóbbit fogtam ki. Már azon gondolkodtam, hogy vajon nem dohányzik-e titokban, annyira szagos volt. (A Victoria & Albert Museum belső parkrészlete. A képen sajnos nem lászik, de az épület előtt egy kis szőkőkút is volt)
Az angol időjárás-előrejelzés sincs a helyzet magaslatán. Pénteken reggel megnéztem a 24 órásat. Az egész délelőttre esőt írt. Ehhez képest végig sütött a nap, dél körül kezdtek el a felhők gyülekezni és 1-kor nekiállt esni, jégeső és eső. Persze akkor, mikor vége lett az angolnak és indultunk volna haza.
Kommentek:
Anyu: köszi a képdícséretet!
Belya: Miffynek tényleg olyan puha a szőre, mint amilyennek a képeken látszik. De nem biztos, hogy hagyná magát ellopni, remekül elvan itt a Buffyval.
Melinda: még nem tudom, mikor megyek pontosan haza Kükihez, úgy tervezem, hogy június elején. Majd beszélek a következő au-pairrel, hogy ő mikor akar jönni. Addig is olvasd szorgalmasan a művemet. Köszi! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.