Egyik nap nagy zűr lehetett pár házzal arrébb. Reggel éppen a szellőztetéshez készültem, ami már csak azért sem egyszerű, mert szorul az ablakon, nehéz kinyitni. Egyszer csak meghallottam egy mentőt, ami elszáguldott a ház előtt, majd lelassított és megállt a szomszédságban. Másodpercekkel később egy rendőrautó jött, amit két rendőrmotor követett, majd befutott egy újabb rendőrautó. Ötletem nincs, mi történhetett. (Bal kormányos Ford Mustang, Greenwich-ből)

Szerdán este egyedül hagytak, mondta a Gill, hogy a hűtőben találok mikrózható kaját. Győzött a kíváncsiság és megnéztem a szótárban, pontosan mit is fogok enni. Volt egy szörnyű gyanúm, ami beigazolódott. A kaja "prawn" volt. Latin nevén "Palaemon serratus". Ízre nem volt semmi extra, régebben is ettem ilyet azt hiszem 2x, de akkor sejtelmem sem volt, hogy mi is az valójában. Azt hittem, hogy csirke. Most viszont megtudtam a szörnyű igazságot. Maga a tudat, hogy tengeri herkentyűt eszem, szó szerint felkavarta a gyomromat. De túléltem. Többet nem akarok ilyet enni.
 
Pénteken itthon voltam, nem csináltam semmi különlegeset. Délután viszont Tednek kellett segítenem az Argentínában készült fényképek képmegosztó oldalra történő feltöltésében, illetve a képek megtekintéséhez szükséges meghívók elküldésében.

Szombaton -hosszas tanakodás után- úgy döntöttem, hogy Greenwich-be megyek. Egész gyorsan oda lehet érni. A Charing Cross pályaudvar 30 percnyire van, onnan pedig Greenwich még 15 perc. Vonattal a retúr jegy 3,20 fontba került. És nem órákat (kb. 7 órát oda-vissza) töltöttem buszozással.

Viszonylag könnyen megtaláltam a Cutty Sarkot, Royal Observatory-t, Greenwich parkot, mivel a vasútállomásnáll volt egy tábla, amin 2 dolog volt feltüntetve: nevezetességek balra, minden más jobbra.

Sajnos a hajóból semmit nem láttam, mivel még mindig felújítás alatt van a tavalyi tűz után. Helyette gyönyörködtem a kilátásban, a tábla-erdőkben és egy Ford Mustangban. Az idővel viszonylag szerencsém volt, csak délután kezdett el esni. De mivel nálam volt a vízálló kabátom és nadrágom, nagyon nem zavart a dolog. Még a fényképezőt is a kabátom alá tudtam dugni, bár elég hülyén dudurodott ki.

A kilátás a Royal Observatory-ból nagyon szép volt, bár a fejem lerepült a széltől. Egy óra előtt kicsivel ki lettünk zavarva az épületből, így láthattam azt a piros gömböt, ami már vagy 150 éve, minden nap, pontosan 13 órakor leesik. Készítettem róla egy videófelvételt is. (Életem első panorámaképe. A technikán van még mit finomítani)

A park nagyon szépen rendben volt tartva. Megtaláltam a kis csónakázótavat (még kacsaúsztatónak is kicsi), meg egy normál tavat a szokásos élővilágával: kacsák, galambok, meg olyan madarakat, amiket nem ismerek. Nem messze tőle van egy szarvasoknak elkerített terület. Sajnos jó képeket nem lehetett róluk készíteni, túl messze voltak, és rossz szögben feküdtek. Biztos szégyenlősek.

Vasárnap a Victoria&Albert Museumba mentem el. Jó pár órát sétálgattam, aztán a vége felé megint csak padtól padig vánszorogtam. Nagyon elfáradtam a két napban. Ráadásul a múzeum annyira nem is fogott meg, szerencsére nem kellett belépőt fizetni. Egy-két kép itt is készült, majd valamikor feltöltöm őket.