Hamar elment ez a hétvége. Sokat nem unatkoztam, elfoglaltam magam. Kivételesen megúsztam a kutyasétáltatást is, igyekeztem elmenekülni itthonról.
Szombaton például a Museum Of Londonba. Ez is belépődíjmentes volt. Hogy megérte-e volna fizetni érte? Nem tudom. Talán egy jelképes összeget, annyira nem estem hasra az egésztől. Bár lehet, hogy jobban élveztem volna, ha több padot raknak ki, ahova le lehet zuhanni, valamint nem csak egy szint van nyitva. A földszint átalakítás miatt zárva volt, majd 2009-ben adják át a látogatóknak.
A múzeum London történetét mutatja be az őskortól napjainkig. Időrendbe vezetették végig a látogatókat. Jó néhány több százezer éves koponya (emberi, állati) ki volt állítva. Ezen kívül kő-, bronz- és vaseszközöket lehetett látni, összefoglalót a pestis-járványról, középkorról. (A vasárnapi kirándulásom helyszínén készült fénykép. Ez volt a második, berendezett üreg, az elsőt lejjebb találjátok. Sajnos a Museum of Londonban nem igazán láttam semmi megörökíteni való dolgot. De mentségemre legyen mondva, hogy más nem nagyon fényképezett ott)
Egy külön terem foglalkozott a XVII. századi nagy tűzzel, ami London nagy részét elpusztította. Valamint egy kis sarkot berendeztek a 2005-ös terrortámadás emlékére. Egy könyvben megemlékeztek mind az 52 elhunytról.
Szombat este nagyon vacakul voltam. Nem tudom miért, de hányingerem volt és szédültem, nem is kicsit. Lehet, hogy az össze-vissza étkezés tett be. Még vasárnap reggel sem voltam tökéletes állapotban, erősen gondolkodtam, hogy elmenjek-e kirándulni. Végül úgy döntöttem, hogy buszozom és vonatozom egyet, meg sem állok Chistlehurstig.
A retúr vonatjegy 5 fontba került, akárcsak a belépő a barlangba. Chistlehurst (egy, a kenti grófságban található kisváros) arról híres, hogy van egy 32 kilométer hosszú, kézzel vájt barlangja, amit a druidák, rómaiak és a II. világháború idején a bombázások elől menekülő lakosság egyaránt használt. Ráadásul a múlt század második felében még fellépőhely is volt, megfordult ott a The Who vagy a Led Zeppelin. (A barlang épületének bejáratnál volt ez a tábla kirakva)
Szóval lett volna mit megnézni, de szó szerint egy rohanás volt az egész. Mire a csoport vége is megnézett mindent a barlang egyik látványosságánál, esetleg lefotózta, addigra az eleje már jóval előrébb járt. Egyszer sikerült pár embernek úgy lemaradnia, hogy ez előttük járók lámpáinak a fényét se látta. Ezt az elveszett csoportot én vezettem, mentem a hang után. :) Ami már csak azért sem volt egyszerű, mert visszhangos volt a barlang, ráadásul milliónyi járat volt jobbra és balra is. De szerencsésen megtaláltuk a többieket.
Túravezetőnk megmutatta, milyen milyen az igazi sötétség. A lámpákat összeszedte, majd a csoport sötétben félő felével elvonult. Elég félelmetes volt, hogy ott van egy maroknyi ember a teljes sötétségben. Még egy gyertya sem pislákolt. Erre a kísérteties élményre még azzal is rájátszott a vezetőnk, hogy valami elkezdett ütögetni, ami úgy hangzott, mintha bombázás lenne. Nem sokkal később a legváratlanabb irányból került elő. :) Vajon ilyen helyen az éjjellátó eszközök mit látnak? (A barlang legelső ürege, szinte rögtön a bejárat mellett. Egy templomot mutatott be)
Mi mindesetre a lámpáknak és a vakuknak köszönhetően láttunk egy lőszerraktárat, kórházat, "hálószobát", templomot. Hihetetlen, mit ki kellett állniuk a világháború során (is) az embereknek.
A túra 1 órán át tartott, de szerintem legalább a dupláját el lehetett volna ott tölteni. Miután újra a szabad levegőre kerültem és megnéztem, pontosan hány óra van, úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit a városban. A vonathoz könnyű volt igazodni, itt érdekes módon működik az ütemes menetrend, 30 percenként ment egy szerelvény.
Chislehurst egy 5-6000-es, rendezett kisváros, jó néhány palotával, amik előtt Land Roverek, SLK-CLK Mercedesek, Bentley-k álltak. Pár fényképet készítettem is a házakról, lehet szívet fájdítani. Ami mindben közös volt, az a kicsi, gondozott kert, valamint a 40-50.000 fontnál kezdődő autók. (Nos, igen. Lehet valamit egyáltalán ehhez a képhez hozzáfűzni?)
Komment:
Melinda: ha a family elutazik, rám maradnak az állatok. Mondjuk egyébként is. :) Úgy tűnik, a Buffy kibírja, ha 10 körül megsétáltatom, és csak 4-5 körül jövök haza, így aztán elmegyek és kirándulok, ha a család nincs itthon hétvégén, nem maradok a lakásban.
Ha kell, átküldöm eredeti méretben a krokibőr páncélt, a netre 800x600-as felbontásban kerülnek fel a képek.
Szombaton például a Museum Of Londonba. Ez is belépődíjmentes volt. Hogy megérte-e volna fizetni érte? Nem tudom. Talán egy jelképes összeget, annyira nem estem hasra az egésztől. Bár lehet, hogy jobban élveztem volna, ha több padot raknak ki, ahova le lehet zuhanni, valamint nem csak egy szint van nyitva. A földszint átalakítás miatt zárva volt, majd 2009-ben adják át a látogatóknak.
A múzeum London történetét mutatja be az őskortól napjainkig. Időrendbe vezetették végig a látogatókat. Jó néhány több százezer éves koponya (emberi, állati) ki volt állítva. Ezen kívül kő-, bronz- és vaseszközöket lehetett látni, összefoglalót a pestis-járványról, középkorról. (A vasárnapi kirándulásom helyszínén készült fénykép. Ez volt a második, berendezett üreg, az elsőt lejjebb találjátok. Sajnos a Museum of Londonban nem igazán láttam semmi megörökíteni való dolgot. De mentségemre legyen mondva, hogy más nem nagyon fényképezett ott)
Egy külön terem foglalkozott a XVII. századi nagy tűzzel, ami London nagy részét elpusztította. Valamint egy kis sarkot berendeztek a 2005-ös terrortámadás emlékére. Egy könyvben megemlékeztek mind az 52 elhunytról.
Szombat este nagyon vacakul voltam. Nem tudom miért, de hányingerem volt és szédültem, nem is kicsit. Lehet, hogy az össze-vissza étkezés tett be. Még vasárnap reggel sem voltam tökéletes állapotban, erősen gondolkodtam, hogy elmenjek-e kirándulni. Végül úgy döntöttem, hogy buszozom és vonatozom egyet, meg sem állok Chistlehurstig.
A retúr vonatjegy 5 fontba került, akárcsak a belépő a barlangba. Chistlehurst (egy, a kenti grófságban található kisváros) arról híres, hogy van egy 32 kilométer hosszú, kézzel vájt barlangja, amit a druidák, rómaiak és a II. világháború idején a bombázások elől menekülő lakosság egyaránt használt. Ráadásul a múlt század második felében még fellépőhely is volt, megfordult ott a The Who vagy a Led Zeppelin. (A barlang épületének bejáratnál volt ez a tábla kirakva)Szóval lett volna mit megnézni, de szó szerint egy rohanás volt az egész. Mire a csoport vége is megnézett mindent a barlang egyik látványosságánál, esetleg lefotózta, addigra az eleje már jóval előrébb járt. Egyszer sikerült pár embernek úgy lemaradnia, hogy ez előttük járók lámpáinak a fényét se látta. Ezt az elveszett csoportot én vezettem, mentem a hang után. :) Ami már csak azért sem volt egyszerű, mert visszhangos volt a barlang, ráadásul milliónyi járat volt jobbra és balra is. De szerencsésen megtaláltuk a többieket.
Túravezetőnk megmutatta, milyen milyen az igazi sötétség. A lámpákat összeszedte, majd a csoport sötétben félő felével elvonult. Elég félelmetes volt, hogy ott van egy maroknyi ember a teljes sötétségben. Még egy gyertya sem pislákolt. Erre a kísérteties élményre még azzal is rájátszott a vezetőnk, hogy valami elkezdett ütögetni, ami úgy hangzott, mintha bombázás lenne. Nem sokkal később a legváratlanabb irányból került elő. :) Vajon ilyen helyen az éjjellátó eszközök mit látnak? (A barlang legelső ürege, szinte rögtön a bejárat mellett. Egy templomot mutatott be)Mi mindesetre a lámpáknak és a vakuknak köszönhetően láttunk egy lőszerraktárat, kórházat, "hálószobát", templomot. Hihetetlen, mit ki kellett állniuk a világháború során (is) az embereknek.
A túra 1 órán át tartott, de szerintem legalább a dupláját el lehetett volna ott tölteni. Miután újra a szabad levegőre kerültem és megnéztem, pontosan hány óra van, úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit a városban. A vonathoz könnyű volt igazodni, itt érdekes módon működik az ütemes menetrend, 30 percenként ment egy szerelvény.
Chislehurst egy 5-6000-es, rendezett kisváros, jó néhány palotával, amik előtt Land Roverek, SLK-CLK Mercedesek, Bentley-k álltak. Pár fényképet készítettem is a házakról, lehet szívet fájdítani. Ami mindben közös volt, az a kicsi, gondozott kert, valamint a 40-50.000 fontnál kezdődő autók. (Nos, igen. Lehet valamit egyáltalán ehhez a képhez hozzáfűzni?)Komment:
Melinda: ha a family elutazik, rám maradnak az állatok. Mondjuk egyébként is. :) Úgy tűnik, a Buffy kibírja, ha 10 körül megsétáltatom, és csak 4-5 körül jövök haza, így aztán elmegyek és kirándulok, ha a család nincs itthon hétvégén, nem maradok a lakásban.
Ha kell, átküldöm eredeti méretben a krokibőr páncélt, a netre 800x600-as felbontásban kerülnek fel a képek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szako · http://www.ospreydc.hu 2008.03.31. 22:07:26
Csak így tovább!
Bye!
Arizona 2008.03.31. 22:49:12
Holnap ha tudsz, akkor hívj minket.
Puszi
Ja! És úgy döntöttem, hogy rövid "o" :-)
Szako · http://www.ospreydc.hu 2008.04.01. 08:57:34
Bye!