Hétfőn-kedden szabadnapot vettem ki. Ha már egyszer itthon van a David gyerek, csináljon is valami hasznosat. Például azt, hogy megsétáltatja a kutyát. Dolgoztam helyette épp' eleget, más se csináltam, mint a mosogatóból pakoltam át a mosogatógépbe a cuccait. Más hirtelen nem jut eszembe. :) (British Museum bejárata)

   
Hétfőn 1-2 óra magasságában tévedtem le a földszintre, addig szobámban voltam (persze reggel megetettem a kutyát, macskát) és feküdtem, tévéztem, aludtam egy nagyot. A fejlődő szervezetemnek sok alvásra van szüksége. Csak hogy jóóó nagyra nőjjek! Aznap délután összekapartam az udvaron a leveleket, és ezzel le is tudtam a kötelező testmozgást.

Kedden időben felébredtem, megetettem, akiket meg kellett, majd próbáltam magamat is összeszedni, mivel a British Museum volt tervbe véve, mint meglátogatandó célpont. Már fél lábbal az ajtóban álltam, mikor csöngettek. Gyorsan felkaptam egy gatyát és egy pólót (a kettő színharmóniáját ne firtassuk) és lerohantam. A nagykapu miatt jött egy pali. Nagyon örültem neki. Nem lenne hátrány, ha néha nekem is bejelentené valaki, hogy mikor, kit kell fogadnom. Mert mi van, ha éppen nem vagyok otthon? David javában aludt még délelőtt fél 10-kor.

Befejeztem a készülődést, aztán leültem tévét nézni, és közben azt figyeltem, hogy szenved a pasi a kapuval. Fél óra kinyitom - becsukódik, kinyitom - megrángatom - becsukódik után feladta a dolgot és szépen elköszönt azzal, hogy nem tudja megjavítani, fel kell hívnia a gyártót. Szerinte valahol, valami szivárog. Jó lenne, ha most már több minden nem menne tönkre.

Miután elment a szerelő, én is leléptem. Elég hamar eljutottam a British Museumba, ami nagyon szép, nagyon nagy és nagyon ingyenes. A kínai agyaghadsereg április 8-ig van itt, úgyhogy addig még vissza kell mennem oda. A belépő arra a kiállításra 10 font. Nem olcsó mulatság. Szerencsére minden más ingyen van. Kivéve a büfét, ami egy vagyonba kerül. (Szarkofág, Egyiptomból. Túl sok idő nem volt a nézelődésre, mert egymás lábát taposták az emberek, haladni kellett)

Azt hittem üres lesz a múzeum, de sajnos elég sok látogató volt. Abban reménykedtem, hogy nem lesznek kölykök, erre lépni sem lehetett tőlük. Változatlanul "nem vannak szeretve". Főleg az egyiptomi részlegben nem lehetett tőlük megmozdulni. Győztem őket kikerülni. A kínai-osztályon meg állva, ülve, feküdve rajzoltak, töltögettek valami papírt, ezzel jelentős fennakadást okoztak.

A legnagyobb dugó Egyiptomban volt. Ráadásul a gyenge megvilágítás, illetve üvegfalas védelem miatt a fényképezés egy rémálom volt. Még egy panasz: néhány teremben olyan hideg volt, hogy szabályosan megfagyott a nózim. Az utolsó méltatlankodásom: nem tudom, ki hogy van vele, de engem eléggé idegesít, ha egy szobor teste Londonban, feje Németországban, lába meg akárhol van. Miért nem lehet egy helyen összerakni? Mi értelme van egy alkotást fej vagy test nélkül kiállítani? Persze, szép-szép úgy is, de nem ezért (nem)fizettem. :) (Hieroglifa egy szarkofágról. Valaki fordítana?)

Kommentek:
Melinda: volt White hot cross buns-om (buy 1 get 1 free), azon éltem a hétvégén, ha nagyon éhes voltam. Bár ezek voltak a legszárazabb, legíztelenebb darabok, amiket valaha ettem. Elvileg szerdáig jó a szavatosságuk, de már pénteken ilyenek voltak.
Nyugodtan hívd a Miffie-t Miffnek. Én is így rövidítem néha. Buffyból meg Buff-t, vagy "Báff-máff"-t alkotok. :)