Napok óta azon gondolkodom, hogy folytassam-e a blogot, mivel lényegében csak magamnak írogatok és kezd elegem lenni belőle. Az ún. "barátaim" nagy ívben tojnak fejemre. Tisztelet a kivételnek. A nagy többség azt mondja, hogy semmire nincs ideje. Közben órákat tölt MSN-en, egyszerre két-három emberrel dumál munka közben, vagy rejtélyes módon mindig közbejön neki valami, 5 percnyi beszélgetés után. De csak azt követően, hogy fél órát panaszkodott nekem, hallgattam a siránkozását. Elegem van belőlük. Azt hiszem ideje, hogy én is úgy viselkedjek velük szemben, ahogy ők velem. És mégvalami: szerintem az, aki azt mondja, hogy egy héten nincs max. 5 perce arra, hogy beleolvasson a blogba (lemértem, 5 perc se kell, hogy egy egész heti bejegyzésemen átfusson valaki), az hazudik. És valójában rohadtul nem érdekli, mit írok. Viszont az ilyet nem tudom, miért hívom barátnak. (Ha másért nem, "udvariasságból" belenézhetne...)

Ennyi dühöngés után nekiállok és összehozok valamit a magam örömére.

Szombaton pihiztem, aludtam, Helyszínelőket néztem. Próbáltam abszolút haszontalan lenni. Nagyjából sikerült is. Este egyedül lettem hagyva, a vacsi szolgáldkimagad volt. Három szendvicset csináltam: vaj, sonka, sajt, ketchup, saláta. Meg voltam magammal elégedve.

Vasárnap 4-kor keltem, hajnalban. Nem akartam kihagyni az évad első Forma1 futamát. Szerintem elég izgalmasra sikeredett. Ha tudtam volna, hogy fél 5-kor van a rajt, aludhattam volna még fél órát, de bepótoltam reggel és délután.

Valamikor 7 körül visszaaludtam, gondoltam a szabadnapomon csak megetetik a kutyát, macskát. Hát nem. Valamikor fél 10 körül lementem, és egyből rájöttem, hogy egyik sem evett. Ezt onnan lehet a legkönnyebben kiszúrni, hogy ha Gill eteti a Buffyt, akkor akár estig is kint hagyják a tálját. Szóval megetettem őket, majd magamat is. Szokás szerint teáztam, de sajnos elfogyott a normál tea, így valami gyömbéres-citromos dolgot ittam. Nekem a gyömbér mindig kaparja a torkomat, legyen szó teáról, vagy sütiről. Nem tudom, az angolok mit élveznek benne.

Napközben angoloztam, CSI-t néztem. Egy körül elvittem a kutyát sétálni, mert azt hittem, senki nincs itthon. Gill-t láttam elhúzni, majd Davidet, gondoltam Ted is dobbantott. Kiderült, hogy ő a legnagyobb nyugalommal olvasta az újságot, eszébe nem jutott volna kutyát sétáltatni. Tököm tele van, hogy nincs egy igazán szabad napom itt. Délután aludtam másfél órácskát. Jó volt, csak fejfájással ébredtem. Azt kevésbé élveztem.

Péntek délután azzal töltöttem órákat, hogy a garázs és az iroda tetejét takarítottam. Négy szemeteszsáknyi levél, kosz összejött. Szerintem soha senki nem rakott ott még rendet. Ráadásul Ted egyszerre 3 kocsit használ (és piszkol össze). Jó lesz, ha James végre hazajön és elviszi a VW-t. És hogy még jobb legyen nekem, a héten egy fűnyírás is vár rám. Az udvar söpréséről meg majd' elfeledkeztem. Na meg arról, hogy kedden Gillel Buffyt visszük állatorvoshoz ellenőrzésre, meg gyógyszert és tápot venni neki. (Mára képként ez a blogstat jutott)