A rohanó idő

Visszaszámlálás

Feedek

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

2008.05.19. 23:40 bandhy

Hétfő

Azt hiszem ideje nekiállnom a blognak most, hogy kimoziztam magam. Történt ugyanis, hogy hétfőn este két tuningolt autó megállt a parkolóban és pár srác hangosan bömböltette a zenét. Annyi jó volt a dologban, hogy nem a gyári rádiót használták, hanem valami jobb minőségűre lecserélték, így tiszta hangot adott a rendszer. Aztán elkezdtek nagyfiút játszani, padlógázzal indulni, pörögni-forogni… és csattanni. Megismerkedett az Astra és a Focus. Előbbinek a jobb első kereke környékén sérült a kasztni, utóbbinak a bal oldalán, plusz a motorháztető, ha jól láttam.

Vasárnap reggel azon gondolkodtam, hova nézzek el a nagy szabadidőmben, amikor megjelent Belya MSN-en, úgyhogy együtt töprengtünk. Végül arra jutottunk (hála a kisokosomnak), hogy hajózni megyünk. Dél körüli talit beszéltünk meg, ehhez képest jó pár percet késtem, pedig időben elindultam. Nem jött a busz, utána a dugóban álltunk percekig, aztán lerakott 2 megállóval a cél előtt… Minden összejött. De legalább volt időnk kitalálni, melyik társasággal menjünk hajózni. A neten kinéztem egyet, de egy másikat vettünk igénybe,  Westminstertől a Temze Gátig. Érdekes volt. És kellemes. Csak ne lett volna olyan hűvös, szeles idő. Kutyasétáltatás közben jól elvoltam egy pólóban, kabátban, de ez a hajón kevésnek bizonyult, totál átfagytam.
(Balra a London Eye, jobbra a St. Paul's Cathedral látható)

A Big Ben mellől indultunk. Elég sok nevezettességet láttunk, úgy mint a Waterloo Bridge, Szent Pál Székesegyház, Tower (jobbra)… Kétszer kötöttünk ki, egyszer az utóbb említett helyen, majd Greenwich-ben. De mi jól felkészültek voltunk, picit drágább jegyet vettünk és végigmentünk az egész úton, meg sem álltunk a gátig, amit megcsodáltunk, megkerültük, majd újra Greenwich felé hajóztunk. Ott leszálltunk, próbáltuk éhes bendőnket megtömni, de sehol nem találtunk Tescot, így maradt a Sommerfield. Ott viszont minden aranyárban volt, így valami leértékelt csokit vettünk. Nekem az túl édes volt. Kicsit sétáltunk a városban, majd átmentünk egy kis alagúton a Temze alatt a túlpartra, aztán mentünk is vissza, hogy elérjük a 4 órás hajót. (Balra egy leszálláshoz készülő gépet fényképeztem le. Közel volt a City Airport. Sajnos a landolásukat nem láttam, egy szeméttelep eltakarta a látványt)
   
Ahogy jobban belementünk a délutánba, úgy lett egyre vacakabb az idő, és nagyon úgy nézett ki, hogy nem ússzuk meg eső nélkül, de végül szárazak maradtunk. A visszafelé vezető úton szerencsénk volt, mert egy vitorlást utolértünk, aminek felnyitották a Tower hídját. Vízről még sosem láttam nyitást-zárást, most már ezt is elmondhatom magamról. Fényképezni elég nehéz volt, mert a sok hülye turista mindig bemászott a képbe, a víz pedig hullámzott. Győztem egyenesen tartani a kamerát. (Bal oldalon a Tower Bridge látható, másodpercekkel a nyitás előtt. Látszik, hogy a forgalom már le van terelve róla. Jobbra pedig a felhős-napos eget láthatjátok)

Pár dolog, amit útközben megcsodáltunk:
David Beckham Akadémia








Greenwich-en túl látott házak. Érdekes volt a formájuk és a színük, nem nyerték el a tetszésemet.







Greenwich-i látkép. Bal oldalon egy múzeum, jobbra egy kórház, a kettő között pedig a Royal Observatory látható.







Átmentünk a Temze alatt a folyó túlpartjára. Lépcsőztünk eleget.







Egy négyhajtóműves repülő. Valahonnan a folyóról fotózva.








Fura építmény volt. Ötletem nincs, mint akart ábrázolni.








Greenwich.

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://bandhy.blog.hu/api/trackback/id/tr95477744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Arizona 2008.05.20. 19:13:34

Az Öcséddel mi is voltunk abban az alagútban, mikor hajóval Greenwich-be mentünk. Olyan jó olvasni amiket írsz, közben visszajönnek az emlékek... és persze csomó új dologgal találkozom.
A képekről már nem is mondok semmit, szokásosan nagyon jók!
süti beállítások módosítása