Nagyon fárasztó hétvégém volt. Szombaton Stonehenge, Old Sarum, Salisbury, vasárnap meg Brighton, Seven Sisters, valamint mindkét nap több órás vonatozás, buszozás. De jöjjenek a részletek. (Stonehenge, nem messze a bejárattól. A legjobb helyen ültünk a buszon, legelöl. Ez a jutalma annak, aki hajnali 5-kor kel, hogy elsők között szállhasson fel a buszra)

A Victoria Coach Stationre volt megbeszélve a tali Belyával. Én ki-be sétálgattam a váróból/váróba, vártam, hogy megjelenjen, erre egyszer csak kaptam egy üzenetet, hogy menjek már az 5-ös kapuhoz, mert onnan les engem, csak éppen nem vagyok telepatikus képességekkel megáldva, így nem tudtam, hogy ő már megérkezett. Ráadásul Belya átküldte a jegyeket emailben, csak hogy én is kinyomtassam. Megérkezett a levél, kinyomtattam, és mint aki jól végezte a dolgát, zsebretettem. Azt nagyon el sem olvastam, mi van rajta. Kiderült, hogy be kellett volna lépni egy oldalra, bepötyögni a levélben található jelszót, és azt kinyomtatni. Szerencsére Belya elolvasta, mit is kell pontosan csinálnia. (Íme egy közelebbi kép a híres kövekről, kivételesen turistáktól mentesen. Nehéz volt úgy fotózni, hogy ne nagyon lógjanak bele a képbe)

Elsőként szálltunk fel a buszra, így legelöl foglaltunk helyet. Egész jó lett volna a kilátás, ha a sötétítő nem lóg be a képbe. Kellett nekem ekkorára megnőni! Kis késéssel indultunk, mert egy ázsiai csajra kellett vagy 5 percet várnunk. De legalább volt annyi esze, hogy elnézést kért, mikor felszállt a buszra. A legviccesebb utas egy fekete pasi volt, aki nem nyomtatta ki a jegyét, hanem vitte magával laptopon és úgy szállt fel a buszra, hogy a kijelzőt mutatta meg a sofőrnek. Belya percekig nevetett utána ezen.

Southamptonig utaztunk, aztán át kellett szállnunk egy másik buszra. Az már kevésbé volt jó állapotban, de szerencsére azon is legelöl tudtunk ülni. Salisbury-ig mentünk, ahol gyorsan megvettük a jegyeket a Stonehenge Tour nevű városnéző túrára, ami elvitt minket Stonehenge-ig. Belya megpróbálkozott diákigazolvány nélkül diákjegyet kérni, de nem jött össze neki a dolog. Be kellett volna mutatni. Mármint az igazolványt. Így picivel többet fizetett nálam. Nehezen viselte. :)

Pont akkor akart a busz indulni, mikor odaértünk, de a sofőr kinyitotta nekünk az ajtót, így felszállhattunk. El is felejtettem, hogy elvileg a vasútállomásról indult a túra, mi meg a buszoknál voltunk, így először elmentünk a vasúthoz (közben Enya szólt – anyuék biztos élvezték volna), felvettük az utasokat, akik elől elfoglaltuk az emeletes busz emeletén lévő első üléseket (ez elég hülye mondat lett), majd visszamentünk a buszállomásra, közben pedig azt hallgattuk, hogy mikor, mi mellett megyünk el. (Pont. Az előző mondat 60 szóból áll.) Időközben ugyanis az Enya-t lecserélték egy, a környék nevezetességeiről szóló angol nyelvű szövegre. (Ilyen busszal mentünk.)

Hamarosan kiértünk a városból, keskeny utakon száguldottunk, majd nemsokára megláttuk Stonehenge-t. Na meg a turistákat, akik szerencsére nem voltak olyan sokan, hogy ne lehessen tőlük semmit se látni. Az időjárással is szerencsénk volt, sütött a nap, bár kicsit fátyolos volt az ég.

A pénztárnál sor állt, de szerencsére a buszsofőr soron kívül bevitt minket, nem kellett a sok turistára várnunk. Mivel ingyen volt, lenyúltunk 2 „audio guide”-t. Sajnos magyarul nem volt, de oroszul igen. Több magyar hallottam, mint oroszt Londonban, mégis alig találni magyar nyelvű leírásokat. De mivel perfekt angolok vagyunk Belyával, nem okozott gondot megérteni a 99-es menüpont alatt található angol szöveget. (Ez a kismadár fogadott minket Stonehenge bejáratánál)

Stonehenge képeken sokkal nagyobbnak tűnik, mint a valóságban. Megcsodáltuk a köveket, meghallgattuk az audio kommentárokat, és szörnyülködtünk néhány lány ruhaviseletén. Egy óra alatt körbejártuk, megnéztük, amit meg kellett, majd a Burial Mounds-ok felé vettük az irányt, amik temetkezési helyet jelentenek. Több ilyen domb van elszórva Stonehenge körül, Salisbury felé menet láttuk is egy részüket Ezt követően a WC-t céloztuk meg, majd siettünk a parkoló másik végébe, hogy elérjük a visszafelé tartó buszunkat, amivel úgy terveztük, hogy elmegyünk Old Sarumig. Várakozás közben láttunk egy Suzuki Swiftet (Kükinek le is fényképeztem), illetve egy magyar rendszámú Fiat Marea-t. (Balra a Burial Mounds, jobbra a már emlegett "Mi autónk" látható)

Old Sarum Stonehenge és Salisbury között található, az English Heritage része (helyi világörökségi cím). „Történelme a 2,5 km-re északra elhelyezkedő Old (Ó-) Sarum nevű kora vaskori kelta erődre vezethető vissza, melyet idővel elfoglaltak a rómaiak. Az angolszász időkben Old Sarum fontos város volt; a XI. században pedig pénzverdéje volt. A dombon a normann uralom idején vár épült, Old Sarum pedig püspöki székhely lett, miután az egyházmegye központját 1075-ben Sherborne-ből ide helyezték át. A jelenlegi székesegyházat egy szomszédos völgyben, már a mai Salisbury helyén emelték 1220-ban, s körülötte gyors fejlődésnek indult az új település. A dominikánus és ferences rendházat a XIII. században alapították. (Képek Old Sarumból)

A várost 1310-ben földsánccal vették körül, nem sokkal később pedig kapukat állítottak föl. A középkorban a pamut- és gyapjúkereskedelem virágzott, és Salisbury késesmestereiről is nevezetes volt.” (Világtudása) (Old Sarum környékén rohangáló nyulak egyike. Győztük a bogyóikat kikerülni, több-kevesebb sikerrel jártunk. Milliónyi üreg volt elszórva a környéken, a Bugs Bunnyk nyugodtan élhették ott az életüket)

Ennyi történelemóra után folytatódjon a beszámoló, mivel még messze volt a nap vége. Először félig körbegyalogoltuk Old Sarumot a külső sáncon, majd kicsit közelebbről is megismerkedtünk a romokkal. Jó 800 éve egy katedrális állt a dombtetőn, amit lebontottak és Salisbury-ben építették újjá. A kastélyból sem sok maradt, oda csak én néztem be. Gyorsan körbefutottam, lefényképeztem a vendégklotyót, amibe az „anyag” szalmára és faforgácsra érkezett meg. Amikor pedig a király nem volt otthon, valakit leengedtek, hogy kimerje a dolgokat. Guszta. Belya sajnálta a kastély romjainak megtekintésére a pénzt, úgyhogy inkább kívül megvárt és napozott. (A feljebb emlegett illemhely. Szerencsére ki volt takarítva. :))

A buszmegálló felé menet áthaladtunk Old Sarum parkolóján, ahol egy érdekes rendszámra lettem figyelmes. Egy Volkswagen Polon láttam meg, Belyát gyorsan mellé is parancsoltam. A fényképezkedés után a buszmegállók felé mentünk, ahol nem kellett sokat várunk a városba tartó buszra. A sofőr szerencsére olyat tudott, amit mi nem. Nevezetesen azt, hogy a Stonehenge Tour jegyünk a többi buszra is érvényes. (Kell ehhez a képhez bármit is hozzáfűzni?)

A városban sétálgattunk egy jó nagyot, elhaladtunk egy Tesco-Metro mellett (kép Küki kedvéért, mert szereti a Tescot), majd a katedrális felé vettük az irányt, ahol megint egy Suzukiba botlottunk. Amit ráadásul meg is lehett nyerni. A katedrális nagyon szép volt, csak sajnos felújítás alatt állt, így az állványozás sokat rontott a képen. Körbejártuk, meg ahova tudtunk, benéztünk, kivéve a legjobb részt, a főcsarnokot, mivel 5-6 fontos belépőt vártak volna el. Fényképezni úgysem lehetett volna, így talán nem vesztettünk olyan sokat. Találkoztunk egy "teremőr" nénikével, akivel szóba elegyedtünk. Megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mit csinálunk. Válaszoltuk neki, majd megemlítette nekünk, hogy már járt Magyarország fővárosában, aminek nem emlékezett a nevére, így mi segítettük ki. Kíváncsi vagyok, vajon tényleg járt-e ott, vagy csak kedves akart lenni velünk. ("Every little helps" = "A legkisebb is számít")

Ekkor már este fél 6 körül járt az idő, így jobbnak láttuk, ha a buszmegálló felé vesszük az irányt. Először bementünk a Tescoba, ahol olcsón találtam White hot cross buns-t. Nagyon megörültem neki, vettem is egy 6 darabos csomagot. Belya meg csak röhögött rajtam, mikor a kajámnak örvendeztem. Gonosz… (Salisbury Katedrális. Percekig kellett várni, hogy a felszabaduljon az a hely, ahol ez a kép is készült. Mindig feltartanak a turisták, főleg Londonban. Nem szeretem őket:))

Szerencsére minden fontos dolgot lementettem a telefonomra, úgy mint a menetrendek, térképek, így könnyen visszataláltunk a buszokhoz. Várakozás közben ettünk egy kis almás sütit, és ahogy befejeztük, meg is érkezett a buszunk. Hazafelé megint át kellett szállnunk, de akkor már 55 percet vártunk az újabb buszra. Így bementünk egy ASDA nevű boltba. Ilyenben még nem voltam, most már ezen is túl vagyok. Elég későn, 11 után értem haza, nagyon fáradtan, de élményekkel tele!

Kommentek:
Anyu: itt a rendszámokat nem nagyon figyelem, eddig csak hármat tudok. Meg két másikat, ha meglátom az utcán.

Belya: nem tudok mit mondani. :)

Katicza: senki nem lazsál, csak elfoglaltak vagyunk. Meg néha kicsit lusták. :) A képek feltöltését pedig oldjad meg, látni akarjuk őket!