Hihetetlen, de néptelen rajongótáborom ma is kap egy frissítést. A héten a harmadikat. Szerda reggel óta gyűjtöm, hogy miket írjak. Túl sok mindent nem tudok mesélni, de azért megpróbálkozom vele. Például olyan dolog történt, hogy angolon, torpedózás közben az én csoportom nyert. Hárman voltunk, de igazából csak ketten játszottunk. Szóval büszke vagyok magunkra. Még mielőtt valaki azt hiszi, hogy az angol csak játékból áll, szeretném leszögezni, hogy az az óra második részében volt, az elsőben kemény nyelvtannal kínozta a csoportot a tanár. (Windsori csendélet)

Egész jó kis szél volt szerdán, már megint. Reggel néztem híradót. Több helyen komoly gondokat okozott az újabb vihar, ma reggel hallottam, hogy valahol északon egy autópályát mindkét irányból le kellett zárni, mert a szél 7 teherautót felborított. Itt, Londonban nem sokat lehetett érezni belőle. Ellenben vidéken! Nem lennék a tudósítók helyében. A reggeli műsorvezetők a meleg, száraz stúdióban ülnek, a nyomorult külsősök meg a szabad ég alatt harcolnak a természet vad erőivel. Az ITV-n láttam, hogy a riporter és a kameraman össze-vissza dülöngélt, győztek egy helyben megmaradni, olyan erővel fújt a szél. (Szerencsére most nem olvastam olyanról, mint múlt héten, amikor egy "Lufi" került bajba leszállás közben. A videó >itt< nézhető meg)

A reggeli tévénézésem közben láttam Cillit Bang reklámot. Érdekes ez a cég. Úgy látszik nem csak a Kovács Lajos, hanem a Lajosnék utószinkronizáltak. Eléggé feltűnő volt a dolog. Ha ennyire nem tetszik a cégnek a "színészek" eredeti hangja, miért nem olyat keresnek, akinek az ábrázata és az orgánuma is összepasszol? És nekem miért kell ilyenen agyalnom? (Windsori fénykép. Ahogy elhagytuk a kastélyt, ezen a kis sétálóutcán mentünk végig az Andival. Megnéztem egy-két étlapot. Azt hiszem nem az én pénztárcámnak főznek)