Hihetetlen, de fehér karácsonyunk volt. Kaposváron egész rendes mennyiségű hó esett. Állítólag 20 centi. Golfika téli gumija még nem is látott ennyi havat. (Kaposfüred-Somogyaszaló közötti út karácsonykor.)

Volt szerencsém tesztelni őket. Egy kis emelkedőn láttam egy Dacia Loganos ürgét. Nem bírt felmenni rajta nyári gumikkal, csak többszöri visszatolatás, és nekifutás után, miután talált egy olyan részt, ahol látszott az aszfalt. Talán összejött volna neki korábban is, ha nem padlógázzal igyekszik megoldani a helyzetet. Kipróbáltam. Ugyanott, álló helyzetből gond nélkül elindultam. A tanulság: egy alap szintű téli gumi is többet ér, mint egy nyári, ha leesik a hó. (Golfi az út szélén, apu reménykedett, hogy nem fogok tudni kiállni onnan és remekül fog szórakozni rajtam. Gond nélkül kikanyarodtam. :))

A fehérség sokakat mókára csábított, engem is. Nehéz volt a kanyarokat nem kézifékes rásegítéssel bevenni. :) Bár én ezt igyekeztem üres utakon megtenni ott, ahol volt lehetőség korrigálásra is. Na meg persze nem 50-el száguldottam. A csúcssebességem 24-én este, hóesésben, takarítás nélküli utakon 40 km/h volt. De csak az egyenes részeken. Elég vacak volt olyan körülmények között vezetni. (Golfi a desedai arborétum parkolójában.)

A karácsony megint szokás szerint hamar elment. Mi 25-én ünnepeltünk, nálunk gyűlt össze a család. A kaját hamar belapátoltuk, anyu kitett magáért. Azt hiszem hamar visszaszedem azt az 5-6 kilót, amit Angliában leadtam, az egészséges zöldségek által. Sültkrumplit viszont max. a "mekiben" ehetek kint, mert Gill azt nem fog nekem csinálni, mivel az egészségtelen (ő mondta). (Otthon, karácsony este.)

26-a körül elmentem apuval sétálni, fotózni a téli tájat a Desedára. (Kis tó, Kaposvártól nem messze.) Készült jó pár kép az arborétumban. Kicsit aggódtam, hogy elásom magam Golfival a hóban, de nem volt gond, simán elindultam a parkolóból és az út széléről.

Voltam szánkózni. Csak párszor csúsztam le a lejtőn, de az esetek nagy részében nem a szánkón fejeztem be az utat. :) A legrosszabb akkor volt, mikor elhagytam a pályát, és a vízelvezető árok felé mentem. Gondolkodtam, mi legyen, végül úgy döntöttem, hogy repülök egyet. Elrugaszkodtam az árok előtt és utána félig a szánkóra, félig mellé estem. Napokig fájtak a sípcsontjaim. :) (Arborétum.)

Mindjárt 2008-at írunk. Hihetetlen, hogy rohan az idő. Nemsokára 27 leszek. Az se vigasztal, hogy egyesek már betöltötték ezt a kort, vagy még előttem betöltik. :)

Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek!